Csau-csau
Teste: A csau-csau zömök, rövid testű, arányos felépítésű, oroszlánszerű megjelenésű kutya. Vízszintes háta rövid és erős, lágyéka izmos. Magasan tűzött farkát a hátára görbíti. Mellkasa széles és mély, a bordák szépen íveltek. Mellső lábai egyenesek, mérsékelten hosszúak, erős csontúak. A fajta sajátos járása a csánk minimális hajlásának a következménye. A csánk nem hajolhat előre. A csau-csau mancsa kicsi, kör alakú, szorosan záródó lábujjakkal (macskamancs). Erős, telt nyaka nem lehet túl rövid; ferdén ül a vállon, és enyhén ívelt.
Feje: A koponya lapos és széles. Az arcorri rész széles, közepes hosszúságú, és nem hegyesedik ki. Viszonylag kicsi, mandulavágású szemei nem lehetnek entropiumosak (vagyis a szemhéj nem fordulhat befelé). Kicsi, vaskos füleinek a hegye enyhén lekerekített; a fülek felállók, kissé előrefordulok és egymás felé hajlók – ez utóbbi vonásnak köszönhető a kutya jellegzetes, „morcos” arckifejezése. A csau-csau harapása szabályos ollószerű.
Marmagassága: A kanok marmagassága 48-56 cm, a szukáké 46-51 cm.
Marmagasság minimum: 46
Marmagasság maximum: 56
Testtömege: 20-27 kg
Szőrzete: A fajtának két szőrzetváltozata van, a kettő közül a hosszú szőrű az ismertebb és elterjedtebb. A hosszú szőrű csau-csau szőrzete dús, egyenes szálú és eláll a testétől. A fedőszőrzet meglehetősen érdes tapintású, míg az aljszőrzet puha és gyapjas. Az átlagosnál hosszabb szőr nő a nyakon (gallér) és a deréktájon. A rövid szőrű csau-csau szőrzete rövid, egyenes szálú, sűrű, dús és elálló. A szőrzetnek bársonyos benyomást kell keltenie, és nem simulhat rá a testre.
Színei: A csau-csau fekete, vörös, kék és krémszínű lehet. Leggyakoribbak a vörös (őzbarna) és a fekete példányok. Nyelve és szájpadlása mindig kékesfekete; ínyének lehetőleg feketének kell lennie. A szemei mindig sötétek.
Alomszáma: 4-6 kölyök
Várható élettartama: 10-14 év
Vérmérséklet:
Jelleme: A csau-csau nyugodt, méltóságteljes és büszke kutya. Gazdájához és családjához nagyon hűséges, de mindig marad benne némi akaratosság és függetlenség. Igen magabiztos. Éberen figyeli, hogy mi történik körülötte, s a család tagjait és otthonát nagyon meggyőző módon védelmezi a betolakodóktól. Nem hajlandó bárkivel összebarátkozni. Nem finnyás, és ha szükséges, rendkívül bátran tud viselkedni. Nagyon karakteres kutya.
Társas viselkedése: A csau-csau általában kissé domináns módon viselkedik a többi kutyával szemben. A gyerekekkel viszont többnyire jól kijön, feltéve, hogy azok nem próbálják meg bosszantani. A macskákkal és egyéb háziállatokkal nemigen szokott gondja lenni, ha fiatal korában hozzájuk szoktatták. Az idegenekkel szemben tartózkodóan és éberen viselkedik.
Általános gondozási tudnivalók:
Szőrzetápolási igénye: A hosszú szőrű csau-csau rendszeres és alapos kefélést igényel, különösen a gubancolódásra hajlamos területeken. A kutyát már egészen fiatalon hozzá kell szoktatni ehhez a szertartáshoz, hogy a kefélés később, felnőttkorában ne váljon komoly erőpróbává. A rövid szőrű csau-csau ápolása jóval egyszerűbb, bár az időnkénti alapos kefélés nála is nélkülözhetetlen, főként a vedlés alatt. A karmait röviden kell tartani.
Tanítása: A csau-csaunak olyan gazdára van szüksége, aki nyugodt és higgadt, s akiből természetes tekintély sugárzik. Az ilyen személy mellett a kutya jól fog fejlődni. Az engedelmesség terén nem szabad csodákat várni tőle: ez a kutya születésétől fogva makacs és akaratos. Természetesen sok minden megtanítható neki, de a hosszú foglalkozásokat rosszul tűri. Nevelése során nagyon fontos a következetesség.
Mozgásigénye: A csau-csau igen nyugodt kutya, amely viszonylag kevés mozgással is beéri. Szeret a szabadban lenni, a kertben, ahol kiszemel magának egy nyugodt helyet, és onnan jelez, ha valami szokatlant észlel. Ez a kutya nem fog nyugtalanul fel-alá járkálni. Nyugodtan el lehet vinni hosszabb sétákra, csak arra kell figyelni, hogy meleg időben ne erőltesse túl magát. Nyáron általában az árnyékba húzódik.
Alkalmazásai: Vérmérséklete nem teszi alkalmassá a sportolásra. Ettől azonban nagyszerű társ lehet a csendet és nyugalmat kedvelő emberek számára.
205. számú FCI fajtastandard (1999)
A kék nyelv meséje
"Diana Phillips chow-chow-ról szóló könyvében megemlít egy legendát, hogyan lett a chow- chow nyelve kék.
Sok évszázaddal ezelőtt, amikor kutyazabáló vadak laktak országszerte, élt egy magányos szerzetes a magas hegyekben, aki kóbor kutyákat fogadott be társnak. Minden állathoz nagyon kedves volt és azok boldogan fogadták szeretetét. Egyik napon a szerzetes megbetegedett , nem tudott többé fát gyűjteni, hogy megfőzhesse szerény ételét. Így a kutyák és más állatok elhatározták, hogy elvégzik ők ezt a munkát. Szerencsére a közeli erdőben volt néhány villámcsapástól kidőlt fa, amiből nagy halom faszén maradt. A chow-chow felkutatta az erdőt és szájában vitte haza a néhány darab faszenet. A majom főzte az ebédet, míg a szerzetes meg nem gyógyult. De a chow-chow nyelve attol a naptól kezdve, amikor a faszenet a szájába vette, mindíg fekete maradt, hogy jótéteménye így kapjon jelet, mivel így hálálta meg a szerzetes szeretetét és védelmét."
Másik történet:
